Berlin egyetlen gyermek. Navigációs menü

Ha jól számoltam, összesen ennyiszer költözött Lucia Berlin, ennyiszer illeszkedett be új környezetbe, hogy aztán ki kelljen szakadnia belőle. Gyerekként a bányamérnök apa, felnőttként az éppen aktuális férj miatt, a szegénység és nélkülözés következtében. Vagy egyszerűen azért, mert talán Berlin nem is nagyon ismert másfajta életmódot.

Hiszen születésétől kezdve állandóan az átmenetiség állapota vette körül. Az előző posztumusz novelláskötet Bejárónők kézikönyve történetei alapján úgy tűnhet, hogy Berlin az erős, megingathatatlan személyisége miatt a legzűrösebb helyzeteket is könnyedén vette.

Nem viselték meg túlzottan. A főbb karakterei is általában emelt fővel, a túléléshez szükséges ösztönnel vetik bele magukat az élet teszt társkereső. Ehhez képest az Este a paradicsomban a magyar kiadás két könyv egyben, az azonos című novelláskötet, és a levelekből, félbehagyott memoárból álló Isten hozott idehaza írásaiból már jobban kitűnik, hogy bár Berlin tényleg igazi túlélő típus volt, a felszín alatt két dolog nagyon foglalkoztatta, esendővé tette.

Fájdalmasan vágyott rá, hogy végre és végleg megtalálja az igazi otthonát, illetve megértse a férfi és nő közötti intimitás, összetartozás, szeretet és szerelem bonyolult folyamatait. Ettől olyan kiváló ez a gyűjtemény, ettől tud kicsit más és több lenni.

A Központ, amely kiállítóhelyet foglal el, üdvözli a látogatókat a felfedezés örömébe, és izgalmas tudományos és technológiai kísérleteket végeznek.

Ezek a szövegek talán nem olyan megdöbbentőek jók, mint Berlin korábban megjelent elbeszélései, cserébe rendkívül bensőséges, kitárulkozó írások. Többet mutatnak meg abból, hogy végeredményben mik voltak azok a dolgok, amik keresztül vitték Berlint egy ilyen nehéz életen.

Mi éltette, mi tette képessé arra, hogy megbirkózzon a számtalan munkahely, berlin egyetlen gyermek 3 férj, a 4 berlin egyetlen gyermek, több romos házasság, és a néhány évtizednyi alkoholizmus terhével. Végül szépen összeállnak a mozaikdarabok, és a számtalan történetfoszlány, a rengeteg alteregó Lucha, Maria, Laura, Maya, Jane, Clare, Maggie, és a többiekaz összes fő- és mellékkarakter mögött végre egyértelműen láthatóvá válik a valódi szereplő.

Maga Lucia Berlin, ez az érzékeny, szenvedélyes, végtelenül optimista ember, aki titkon a Van a kötet második felében egy nagyszerű önéletrajzi sztori, remek novella lehetne belőle.

Molnár Gréta - Gyermek (Official Video)

Berlin gyerekként, miközben a család a montanai hegyekben élt, az apjával rendszeresen téli készletet vitt egy közelben élő öreg aranyásónak. A pasas több mint 50 éve élt egyedül egy romos viskóban.

A végig feszült atmoszférájú cselekmény során megismeri az olvasó azt az irtózatos küzdelmet, ami az Európát behálózó fasiszta titkosszolgálati gépezet és az ellene küzdő, de egymással is viaskodó erők között folyt ezekben az egész emberiség sorsára döntő jelentőségű években. Három gyerekkori barát, egy orvos, egy újságíró és egy lelkész kerül a Gestapo hálójába, s közülük csak egy meri vállalni a küzdelmet az egyéni élet, a boldogság feláldozása árán is. A rendkívül izgalmas, történelmi jelentőségű események során az olvasó megismeri nemcsak a fasizmus "szürke eminenciásait", hanem Heydrich és Himmler, a náci titkosszolgálat vezetőinek egymás ellen folytatott ördögi praktikáit, valamint a náci és magyar fasizmusnak egész döbbenetes szövevényét is. A magyar próza egyik legjobb stilisztája ezúttal is ironikusan és a rá jellemző érzékenységgel berlin egyetlen gyermek keresztül-kasul a múlt és a jelen, egy lehetséges élet pontjai között.

Berlin az egyik látogatás alkalmával kitalálta, hogy kitépkedi a magazinok lapjait, és földtől a plafonig kitapétázza velük a berlin egyetlen gyermek. Így az öregnek lesz mit olvasnia a hideg téli estéken.

Viszont arra is rájött, hogy abban nem lenne semmi pláne, ha csak úgy egymás után felragasztaná a lapokat, ezért inkább összekeverte őket, hogy az egyes szövegek ne illeszkedjenek egymáshoz, és folyton kutatni kelljen a helyes sorrendet, az összefüggéseket, az utalásokat.

Hát lehetne ennél szebben szemléltetni, hogy végül később hogyan épült fel Berlin emlékfoszlányokból, ide-oda rakosgatott történetdarabokból álló, állandóan a fantáziát és a valóságot, a megtörténtet és a kitalációt keverő életműve?